A Vívás Rövid története
A szabályok létrehozása
1914. június Párizsban a Nemzeti Olimpiai Bizottság Nemzetközi Kongresszusán elfogadják a FIE szabályzatát.
Ugyanebben az évben a kongresszust megelőzően gyűjtötte össze a szabályokat de Chasseloup-Laubat márki és Paul Anspach.
A szabálygyűjteményt 1919-ben Versenyszabályzat néven adták ki.
A későbbi FIE kongresszusokon több változtatást is elfogadtak, ezért új kiadásra hoztak határozatot 1931-ben, melynek megvalósítására jóval később került sor.
Az 1954. évi kongresszus döntése alapján rendezték újra az anyagot, melynek címe is megújult: Technikai Szabályzat.
Az anabaptizmus ellenzői, azonban 1958-ban visszaadták az eredeti címét, és a szerkesztést is felfrissítették.
A szabályzat 1964 és 1972 közt újabb változtatásokat szenvedett, melyek az 1972-ben megjelenő kiadásban manifesztálódtak.
A tortúra ezzel még nem ért véget. Az 1973 és 1983 közt lezajlott kongresszusok további változtatásokat vezettek be. Ezek némi csúszással az 1997-es kiadásban jelentek meg.
Tőrvívás
1914. június 12-én Párizsban a FIE Tőrbizottsága elfogadta a tőrvívás szabályait. A bizottság elnöke G. Eltore tábornok, aki mindemellett az Olasz Vívó Szövetség képviselője és nem utolsó sorban a szabályzattervezés összeállítója is volt.
E szabályzat elődje az Académie d’Armes elnöke Camille Prévost és a Francia Vívó Szövetség elnöke által megalkotott szabálykönyv volt. Az elődön nem volt szükséges sok változtatást végbe vinni.
Az új szabályzat ősei közt meg kell említeni még a de Chasseloup-Laubat márki az Armes de France számára írott, illetve néhány régebbi, a FIE tagszövetségesei által alkalmazott nemzetközi és francia-olasz szabályokat.
1957-re már szükségessé vált az elektromos találatjelzővel lebonyolított tőrversenyekre vonatkozó szabályokat alkotni, melyek az idő folyamán újabb változtatásokra szorultak.
Párbajtőrvívás
1892-től már léteztek elfogadott párbajtőrszabályok Franciaországban és más országokban is. Az 1914-ben a FIE által elfogadott szabályzat pontosan meghatározta, illetve kiegészítette ezeket.
Megemlítendő itt a párizsi Párbajtőrvívó Társaság által kinevezett Állandó Bizottság, a Vívás és Pisztolylövés Gyakorló Társaság, az Académie d’Épée és az Armes de France által használt szabályok.
1936-ban elfogadták az elektromos találatjelző géppel lebonyolított párbajtőrversenyekre vonatkozó szabályokat, ezeket a későbbiekben több kongresszus is módosította.
A női párbajtőrvívás bevezetésére szóló határozat csak 1984-re született meg, majd az 1987-es Kongresszus 1989-től engedélyezte a Világbajnokságokon való részvételt is.
Kardvívás
1908. évi londoni és az 1912. évi stockholmi Olimpiai Játékok alkalmával elfogadott szabályokhoz képest a FIE kardszabályzat lényegében nem változott. Közeli rokonságban állt még az ostendei és a magyar szabályzattal, amit a FIE Párizsban összeült Kardbizottsága fogadott el 1914. június 12-én. A bizottság elnöke a Magyar Vívó Szövetség ügyvezető elnöke és a javaslat összeállítója dr. Nagy Béla volt.
Az elektromos találatjelzővel vívott kardversenyek szabályait 1988-ban fogadták el.
Mi is az a pást?
A vívótér küzdelemre kijelölt része a pást. Mindhárom fegyvernem versenyeit ugyanazon a páston bonyolítják le. A pást méretei: 1,5m-2,0m széles,14m hosszú. A pást közepén található a középvonal (4),ettől két-két méterre helyezkedik el az un. felállási vonal(3)., A vívok ide állnak fel az aszzó kezdetén illetve minden érvényes találat után. A pást mindkét végétől két-két méterre található az a sraffozott terület(2), melyet,ha a vívó a pást végének irányában elhagy akkor büntető találatot kap. pást mellett foglal helyet a találatjelző berendezés(1).
Kard: A kard maximális hossza maximum 105cm, ebből a penge hossza maximum 88cm, tömege max.500g.
